A young adult és new adult regények fő jellemzője, hogy más korosztályhoz szólnak, de a célközönségen túl a két korcsoportnak megvannak a jellegzetességei, amit fontos tekintetbe venni, főleg, ha nem csak olvasóként, hanem íróként is érdekel a két kategória.
Az egyik fő jellemző, ami megkülönbözteti a két korcsoportot egymástól, hogy a young adult (vagy ifjúsági) regények főszereplői gimnazisták, a new adult regények főszereplői meg egyetemisták vagy nem olyan régen léptek be a munkaerőpiacra.
Ám nem kizárólag a főszereplő kora a meghatározó. Ugyanis léteznek olyan ifjúsági regények, amelyeknek a főszereplője már egyetemre jár, és van olyan new adult regény, amely főszereplője az utolsó évét tölti a gimnáziumban.
Nézzük részletesebben a két korcsoportot!
A young adult irodalom jellemzői
Először is, mit nevezünk ifjúsági irodalomnak: az olyan művek sorolhatók ebbe a kategóriába, amelyek kifejezetten a 13-18 éves korosztály számára íródtak, általában a szereplők is ebbe a korcsoportba tartoznak, és ezek az írások rendszerint olyan témákat és problémákat állítanak középpontba, amelyek a fiatalokat foglalkoztatják, emellett ügyelnek arra, hogy a szöveg a kamaszok számára is élvezhető és könnyen olvasható legyen.
Nálunk a gyermek- és az ifjúsági irodalmat gyakran együtt emlegetik, de az utóbbi 10-20 évben az ifjúsági könyvek egyre inkább elhatárolódtak a kisebb gyermekeknek szánt művektől (ennek a különbségnek az érzékeltetésére itthon is gyakran használják a YA vagyis young adult jelzőt).
Hasznos tudni, hogy itthon az ifjúsági regények alatt gyakran nemcsak a young adult korcsoportot értik, hanem a middle grade korcsoportot is, amely a 9-12 éveseknek szól. Ezt meg lehet figyelni például a Merítés-díj ifjúsági kategóriájánál is. Viszont ebben a cikkben az ifjúsági és young adult jelzőt szinonimaként használom. és mindig a 13-18 éves korosztályt értem alattuk.
Az olyan világsikerek után, mint a Harry Potter, az Alkonyat vagy Az éhezők viadala, amelyek minden korosztály körében népszerűek lettek, az ifjúsági szerzők szakítottak a korábbi kissé leereszkedő, pedagógiai célzatú, sablonos történetekkel, és műveik egyre inkább elkezdtek hasonlítani a felnőtt könyvekre. A szerzők egyre több zsánerben kezdtek el írni, a pedagógia célzatnál fontosabb lett szórakoztatás, és komolyabb, sötétebb művek is születtek.
A gyakorlatban az ifjúsági könyvek vásárlórétege nemcsak a kamaszok, hanem a tizenévesektől a huszonéveseken át egészen negyvenévesekig. Így vannak, akik már nem is korcsoportként tekintenek a YA kategóriára, hanem zsánerként, amelynek vannak bizonyos közös jellemzői, de nem kizárólag a 18 alattiaknak szól.
Ifjúsági történetek az olvasók szemével
Ez persze nem elég ahhoz, hogy megértsük, ha ifjúsági regényt szeretnénk írni, annak milyennek is kellene lennie. Találni persze akadémikus meghatározásokat is, de inkább egy a Goodreads felhasználók körében végzett felmérés eredményét teszem ki, mert szerintem írói szempontból ez hasznosabb.
„Olyan mű, ami a serdülő olvasóréteget célozza meg, a főhőse rendszerint tinédzser, a történet pedig a felnőtté válásról szól. Általában mentes az explicit szexuális tartalmaktól, túlzott erőszaktól és káromkodástól, valamint könnyebben olvasható és értelmezhető, mint a felnőtt irodalom. A célkorosztálya a 12-20 évesek. A YA-n belül a legnépszerűbb zsánerek a disztópia, fantasy, romantika és a realista történetek, míg a kitöltők fele az olyan műveket kedveli, amelyek különböző zsánereket ötvöznek.
A főhős neme nem lényeges.
Az olvasók többsége az olyan könyveket részesíti előnyben, amelyek izgalmasak és lebilincselőek. A szerzőnek nem szabad hosszú leírásokba merülnie, sem erőlködnie, hogy okosnak hangozzon.
Az olvasóknak tetszik, ha egy ifjúsági regény komoly, vitatott témákkal foglalkozik, de oly módon, hogy az egy szélesebb közönség számára is értelmezhető legyen. Amellett, hogy a karakterábrázolás is fontos, az olvasók szeretik, hogy a zsáner többnyire cselekményközpontú. Szeretik a történetben megjelenő romantikát, de azt már nem, ha az elvonja a figyelmet a főszálról [kivéve persze, ha az a főszál]. Kedvelik azt, hogy az ifjúsági könyvek ötletesek, inspirálóak, és a végük gyakran pozitív, optimista.
Nem értékelik sem a [rosszul kezelt] szerelmi háromszögeket, sem az „első látásra szerelmet”. Szintén nem értékelik a sablonos történeteket és a kliséket, valamint ha a női főszereplő túlságosan a férfire támaszkodik.
Amellett, hogy az első, kamaszkori tapasztalatok újraélése komoly vonzerő a felnőtt olvasók számára, legtöbben kiemelték, hogy egy ifjúsági könyvbe el lehet merülni olvasás közben.”
A fenti összefoglalóban az a jó, hogy ez nem valami akadémikus definíció, amit idős irodalmárok próbálnak kívülről ráerőltetni a zsánerre, hanem ebben a YA olvasók mondják el, hogy szerintük mi az az ifjúsági regény, és mi az, amit vele szemben elvárnak. Másrészt azt a kérdést is megválaszolja, hogy miért kedveli széles olvasóréteg az ifjúsági irodalmat: a kamaszok megtalálják benne mindazokat a helyzeteket és problémákat, amelyek őket a hétköznapjaikban foglalkoztatják, a felnőttek számára pedig nosztalgiafaktor az, ami vonzó lehet.
Tanácsok ifjúsági regények írásához
Az ifjúsági regények nagyon színesek tudnak lenni, zsáner szempontjából kevésbé kötöttek, keverhetnek különböző zsánereket is, feldolgozhatnak meséket vagy mitológiai történeteket, dolgozhatnak popkulturális utalásokkal, bemutathatnak szubkultúrákat stb.
Míg a gyermekkönyveket nem nagyon szoktuk, a YA-kat már besorolják zsáner szerint is, pl. romantikus, fantasy, sci-fi, horror, realista stb.
Nagyon fontos a YA könyveknél, hogy lendületesek legyenek, izgalmas, sodró cselekményük legyen, ami persze nem azt jelenti, hogy minden oldalon akciónak kell lennie, de az olvasók kevésbé fogják díjazni, hogy ha a kitalált birodalmunk kereskedelméről beszélünk 10 oldalon keresztül, vagy az egész könyv egy egzisztenciális elmélkedés.(Néhányan azt mondják, hogy a YA könyv olyan, mint egy felnőtt regény, csak az unalmas részek nélkül.)
Amit ugyan a fenti felmérésben nem említettek, de szintén fontos, hogy a főszereplő kedvelhető legyen. Ez nem azt jelenti, hogy legyen tökéletes és hibátlan, épp ellenkezőleg, viszont legyen olyasvalaki, akivel azonosulni lehet. Ha a főhőst idegesítőnek, nyavalygósnak, tehetetlennek, unalmasnak tartják az olvasók, akkor nem fogják szeretni a könyvet, akármilyen szuper is a cselekménye.
miért vonzóak az ifjúsági regények a fiatalok és felnőttek számára?
Köztudott, hogy az ifjúsági regényeket nemcsak kamaszok olvassák, hanem rengeteg felnőtt is. A legsikeresebb könyvekre jellemző a „crossover appeal”, vagyis hogy a fiatalabbak és az idősebbek is élvezik őket (lefordítva univerzális témákkal foglalkoznak, amelyekkel a legtöbbünk azonosulni tud).
A nyilvánvaló dolgokon túl, mint a nosztalgia és az eszképizmus, a vonzereje lehet ezeknek a műveknek, hogy nagyrészt coming-of-age történetek (itthon fejlődésregénynek nevezik). A coming-of-age megjelölést olyan művekre (és ezek között bőven akadnak klasszikusok és szépirodalmi művek is) használják, amelyek a központjában az az időszak áll, amikor egy fiatal átlépi a gyermekkor küszöbét és felnőtté válik. Ezzel együtt pedig olyan témákkal foglalkoznak, mint a főszereplő pszichológiai és morális fejlődése, az identitás kialakulása, az egyén helyének meghatározása a közösségben stb. Egyszerűen szólva ez az az időszak, amikor az ember a legtöbbet változik, amikor megkérdőjelezi a tanult értékeket, önálló döntéseket hoz, emiatt lehet izgalmas.
A másik magyarázat, hogy manapság a „tinédzserkor” már kitolódott, a legtöbb fiatal gimnázium után egyetemre, főiskolára megy, és ez idő alatt még otthon laknak, nem biztos, hogy elkezdenek dolgozni, anyagilag még nem függetlenek, így egy mai huszonévesnek nem nehéz azonosulnia a gimis szereplőkkel.
Emellett az ifjúsági regények pozitívak, pergőek, könnyen olvashatóak, erős érzelmi hatással dolgoznak, egyszóval szórakoztatóak, ami fontos ahhoz, hogy egy fiatalabb olvasót is le tudjanak kötni, de ezáltal minden korosztály számára vonzóak lehetnek.
Mi egy ifjúsági vagy new adult regény ideális hossza?
Amit még fontos kérdés lehet, hogy mi egy ifjúsági regény ideális hossza. Az nem meglepő, hogy általában a YA-k kissé rövidebbek szoktak lenni, mint a felnőtt könyvek.
Nagyjából a regényednek 55-60.000 és 100.000 szó közé kéne esnie, de ez függ a zsánertől is. A legtöbb zsánernél, például ha realista vagy romantikus történetet írsz, inkább közelíts a 60.000 szó felé (legfőképpen, ha a célkorosztályod a 14-15 évesek). Tehát körülbelül a 60–80.000 szó az ideális, de ha spekulatív fikciót írsz, fantasyt vagy sci-fit, akkor a világépítés miatt kicsit lehet hosszabb a regény, de 100.000 szónál ott se nagyon.
(Senki ne jöjjön nekem Rowlinggal meg a közel 200.000 szavas utolsó kötettel. A bölcsek köve 77.000 szó volt, Rowling csak fokozatosan emelte az oldalszámot, és ezt is azért tehette meg, mert a sorozat elképesztően sikeres lett. Ha az első Harry Potter-kötet ilyen hosszú lett volna, az életben nem adták volna ki.)
A new adult regények is kb. 60.000 és 85.000 szó közé tehetők.
New adult regények
Míg annak már régi hagyománya van, hogy a műveket szétválasztjuk az alapján, hogy felnőtt vagy ifjúsági irodalomhoz tartoznak, a new adult egy újabb kategória (kétezres években jelent meg), ami e kettő között helyezkedik el.
A new adult célkorosztálya a 18-30 évesek (gyakorlatilag inkább 18-26), és elsősorban ezek a történetek egyetemistákról vagy frissen diplomázott fiatalokról szólnak, akik most lépnek be a munkaerőpiacra. Ennek megfelelően főként ezen korosztály tipikus problémáival foglalkoznak, például elszakadás a szülőktől és belépés az életbe, elköltözés otthonról, munkakeresés, egyetemi élet, párkeresési nehézségek, kapunyitási pánik stb.
Az NA regényekben kevésbé különítünk el még alkategóriákat, mint a YA-nál, aminek az az oka, hogy a többsége a realista vagy romantikus alzsánerbe tartozna. Ami kilép ezekből, az vagy thriller irányba lép ki, vagy pedig léteznek NA fantasyk és disztópiák is. Például Lev Grossman A varázslók és Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvara-sorozatát úgy reklámozták, mint NA regényeket. De előfordul, hogy ha egy fantasynek huszonévesek a szereplői, az simán felnőtt fantasy, ha egy vámpíros könyvben egyetemisták vannak, azt nem feltétlenül NA paranormális románcnak (vagy misztikus-romantikusnak) nevezik, hanem simán paranormális románcnak. Ezeket a műveket akkor kategorizálják NA könyvekként, ha megjelennek bennük a korcsoport jellemző témái, a rá jellemző stílus, és hangsúlyos bennük a romantika (rendszerint az erotika is).
Meg kell említeni, hogy míg évekkel ezelőtt előfordult, hogy romantikus fantasyket new adult fantasyként jellemezték, a hasonló regényeket inkább már romantasynak hívják.
Mi alapján soroljuk be a kéziratokat?
Bár ha választani kell, az NA-t inkább a felnőtt irodalom alá sorolják, sokszor a szerzők a YA-val szokták keverni. Nem mindig értik teljesen, mi a kettő között a különbség, így a teljesen felnőtt történetükre, amely gimnáziumban játszódik, rásütik, hogy ifjúsági, csak mert kamaszok vannak benne. Léteznek olyan listák, ahol még Totth Benedek Holtverseny című műve vagy a Battle Royale is ifjúsági történetnek van beállítva.
Ha a szereplők életkora nem minden esetben dönti el, hogy milyen korcsoportba tartozik egy történet, akkor mégis mi alapján lehet megállapítani?
Zárójelben megjegyzem, hogy hasonló besorolási problémák lehetnek egyéb zsánereknél is, ha azt kell eldönteni, hogy adott könyv inkább felnőtt vagy ifjúsági. Volt olyan fantasy, amiben ugyan 17 éves volt a főszereplő, de az író inkább a felnőtteknek szánta a könyvet, valamint olyan is volt, hogy felnőttek voltak a szereplők, de mivel az egy pörgősebb, kalandközpontú sorozat volt, a marketingje inkább a fiatalabbakat célozta meg.
Az is előfordul, hogy a szerző megírja a történetet mint felnőtt fantasy vagy sci-fi könyvet, de aztán a kiadó úgy dönt, hogy az eladhatóbb lenne egy fiatalabb korosztálynak, és a szerkesztésnél már kimondottan YA korcsoportra szerkesztik (pl. húznak belőle, a durvább részeket tompítják stb.).
Az első szempont az erotikus tartalom, ha erre helyeződik a hangsúly, akkor az a könyv egyértelműen NA. De nemcsak attól függ, hogy a könyvben a szereplők egyáltalán élnek-e nemi életet, vagy nem, mert sok olyan YA regény van, amiben ez jelen van (bár általában itt még az első szexuális élményekről van szó). A lényeg az, hogy az együttlét mennyire expliciten, részletesen van leírva, a szerző mennyire koncentrál a fizikai dolgokra, vagy inkább az érzelmeket helyezi előtérbe. Az írók általában érzik, hogy egy kiskorú olvasóközönségnél mi az, ami belefér (a YA-n belül is fontos a célkorosztály, 17-18 éves szereplőknél rendben van, de a 14 éves főszereplőnk lehetőleg ne éljen nemi életet). Ha viszont bizonytalan vagy, olvass el pár YA-t és NA-t, és látni fogja a különbséget.
Ugyanakkor lehet, hogy a NA-k egy jelentős része leginkább romantikus-erotikus történet egyetemistákkal, de nagyon leegyszerűsítő lenne, ha így kategorizálnánk az összes ilyen regényt, mert emellett van jó pár, amiben ez alig van jelen, és ehelyett teljesen más témákra koncentrálnak, például gyakran jelennek meg bennük olyan problémák, mint a nemi erőszak, családon belüli erőszak, gyerekkori traumák, mentális problémák, abuzív párkapcsolat stb.
A másik szempont, ami segít eldönteni, hogy a regényünk most YA vagy NA, hogy a szereplőink mennyire érettek, milyen jellegűek a problémáik.
Például van olyan regény, amely annak ellenére YA, hogy a főszereplő már elhagyta a gimnáziumot, mégpedig azért, mert tulajdonképpen az egyetem számára egy meghosszabbított gimnázium. Bár más a környezet, a gondok, amelyeket a történet bemutat, olyanok, amikkel egy gimnazista simán tud azonosulni pl. tanulás, beilleszkedés, a párkapcsolat is inkább tinis. Na most, ha ezt összehasonlítjuk egy olyan egyetemistával, aki már teljesen külön él a szüleitől, önállóan intézi az ügyeit, esetleg el is tartja magát, dolgozik is, már az első szerelmen túl van, és már más szempontok vezérlik a párkeresésnél, akkor egyértelmű, hogy ez inkább már egy felnőtt élethelyzet, és jobban illik az NA-ba.
Viszont találkoztam olyan végzős gimnazista főhőssel is, akinek szintén felnőtt problémái voltak, például iskola mellett dolgoznia kellett, a családját neki kellett támogatnia, vagy éppen a szülei nem törődtek vele, így mindent egyedül kellett megoldania, már túl volt az első, naiv szerelmeken és csalódásokon, vagyis gimis létére egy felnőtt élethelyzetben volt, és ezért volt az a könyv NA.
Tehát ha regényedben a főszereplő ebben a köztes kategóriában van, akkor nézd meg, hogy épp milyen élethelyzetben van, mennyire „felnőtt”, a problémái inkább a kamaszkorhoz tartoznak vagy inkább már a felnőttkorhoz, és adott esetben ez lesz a döntő a besorolásnál, nem feltétlenül a kora. Azért ne próbálj meg 16 évesekkel NA-t írni, se 20 évesekkel YA-t.
