Nincs titkos recept, ami megmondja neked, hogyan tudnál biztosan megnyerni egy irodalmi pályázatot.
Maguk a pályázatok szervezői sem tudnának átnyújtani egy listát, hogy ha ezeket a pontokat követed, biztosan te kéziratodat fogják kiválasztani.
Viszont sok olyan tanács létezik, ami növeli az esélyeidet, de legalábbis elejét veszi annak, hogy olyasmin múljon a sikered, amit egy kis előrelátással ki lehet védeni.
Szerkesztőként évekig dolgoztam az Aranymosás Irodalmi Válogató szervező csapatában, ami az egyik legnagyobb országos irodalmi pályázat volt. Így belülről is jól ismerem a nagy pályázatok lebonyolítási rendszerét, és a következőkben igyekszem olyan szempontokat összeszedni, amelyek általánosságban segíthetnek neked szerzőként.
Persze minden pályázat és zsűri más, tehát elsődlegesen mindig azt vedd figyelembe, amit a konkrét kiírás kér.
Alapvető tudnivalók irodalmi pályázatokhoz
Kezdjük az alapokkal, amelyek lehet, hogy magától értetődőnek tűnnek, de nagyon könnyen el lehet csúszni ezeken is.
‘1. A pályázatkiírásban pontosan nézd meg, hogy milyen címre kell küldeni a kéziratodat, milyen jeligével (mi legyen az email tárgya), és mi a határidő.
2. A határidőt általában szigorúan veszik. Ha az január 20. éjfél, és te éjfél után 5 perccel küldöd el a levelet, mert megszakadt a neted, úgy már sok helyen nem fogadják el. Tehát ne utolsó pillanatra hagyd a leadást.
3. A pályázatoknál ritkán kérik, hogy az email szövegébe írj valamit. Ha kérnek szinopszist vagy szerzői életrajzot, azt általában külön dokumentumban csatolva kell küldeni.
4. Azért azt javasolnám, hogy ne teljesen üresen küld el levelet, legalább annyi szerepeljen benne, hogy „Tisztelt szerkesztőség, csatolva küldöm az xy pályázatukra a regényem… Üdvözlettel, Kis Péter.”
Ha esetleg tudod, hogy pontosan ki kapja meg az emailt, lehet névre szólóan címezni, pl. „Kedves Szabó Éva…”
5. Ha nem kérik külön, hogy az email szövegébe írd bele, hány leütés a regény, milyen műfaj, miért lettél író, mik a távlati terveid stb., ezeket ne fejtsd ki. Fölösleges áradoznod a kiadó könyveiről, vagy arról, milyen régóta álmod, hogy publikált író legyél. Ez általánosságban is igaz a szerzői életrajzra vagy szinopszisra is: azt az információt oszd meg, amit kértek.
A szinopszis is legyen tömör, koncentráljon a fő szálra, és ne legyen hosszabb, mint amit megadtak (általában 1-2 oldal).
Ha nem pályázatra küldöd a kéziratod, hanem esetleg van egy kontaktod egy olyan kiadónál, amelynek szerinted a profiljába beleillik a kéziratod, akkor persze az email szövegébe érdemes azt beleírni, hogy mióta írsz, hol publikáltál korábban, miről szól a regényed, szerinted miért érdekelheti a kiadót (ezt hívják külföldön query letternek, amihez angolul találhatók sablonok is). De egy kiadó által meghirdetett pályázat más szituáció, ott nem feltétlenül kell bemutatkoznod és „eladnod” a történeted.
Milyen formátumban add le a kéziratot egy kiadónak
1. A levél után térjünk rá a kéziratra. Azt általában doc vagy docx fájlformátumban szokták kérni. Ha nem írják ki külön, akkor is feltételezd, hogy ilyen formátumban kérik, kivéve, ha külön megengedik, hogy leadhatod otd-ben, rtf-ben stb.
Van, amikor szerzők pdf-ben küldenek kéziratokat, de ha ez külön nincs engedélyezve, azt is felejtsd el. A szerkesztőnek az fog elsőként átvillanni az agyán, hogyan fogja a pdf-et szerkeszteni (sehogy).
2. Ha a kiírásban külön megadják, hogyan formázd a szöveget, kövesd azt. Ha nincsenek külön kritériumok, úgy formázd a szöveget, hogy letisztult és egyszerűen olvasható legyen.
A csicsás betűtípusokat felejtsd el, a legköznapibbak közül válassz, mint a Times New Roman, Arial, Calibri, Garamond, stb.
Általában 12-es betűméretet, másfeles sorközt és sorkizárt szöveget szoktak kérni. Az első soroknál be lehet állítani a behúzást, de ezt mindig a vonalzónál állítsd (vagy a Bekezdéseknél), ne tabulálj és ne nyomogasd a szóközt, hogy beljebb kezdődjön a szöveg, ne használj shift+enter-t.
3. A párbeszédeknél gondolatjelet használj, ne kötőjelet, de arra is figyelj, hogy a kötőjelek helyén ne gondolatjel álljon (pl. olyan szavaknál, hogy már-már, New York-i). Vagyis az egy rossz megoldás, ha utólag állítod át az összes kötőjelet automatikusan gondolatjelre.
Nézz utána, hogy kell irodalmi szövegben központozni a dialógusokat.
4. Nem kell borítót tervezned a regényhez, sem külön borítóoldalt. Ne rakj illusztrációkat a kéziratba, kivéve, ha kérik/engedélyezik, például mesepályázatnál.
5. A szöveg előtt persze legyen ott a szerzői név és a mű címe (még be lehet tenni az email címed).
A címen sokat aggódnak a szerzők, de nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy tükrözze a történetet, utaljon a korcsoportra és a zsánerre, de biztos nem egy szerencsétlenül megválasztott cím miatt esik ki egy mű. Általában a kiadó megjelenés előtt úgyis konzultál még az íróval a címről, ha az nem elég frappáns.
Melyik kiadóhoz pályázz a kéziratoddal
A következőkben nem elvárásokról beszélek, hanem csak olyan tényezőkről, amelyek meghatározhatják, mennyire szerepel a kéziratod sikeresen egy pályázaton.
Persze az első szempont mindig az, hogy ki mennyire ír jól, de ha ezen a rostán átmentél, már olyan szempontok is előkerülnek, hogy mennyire illeszkedik a kéziratod az adott kiadóba vagy folyóiratba.
Semmi nem tiltja azt, hogy egy olyan kiadónak küldd el a kéziratod, amelynek teljesen más a profilja, mint neked szerzőként. Mondjuk túl sok értelme nincs romantikus novellapályázatra horrort küldeni. Viszont azt tudni kell, hogy amelyik szerző tisztában van azzal, kinek küldi az írását, és van elképzelése arról, hogy ők mi alapján válogatnak, annak komoly előnye lesz.
Az egyik eshetőség az, hogy a szerző profilja és a hely profilja, ahová pályázik, közel áll egymáshoz, így az írónak csak ki kell válogatnia egyet a jól sikerült írásai közül.
Aki viszont gyakorlott író, az tudja annak megfelelően fókuszálni a történetét, hogy kinek szánja. Például a szerzőnek lehet a számítógépén olyan fantasy novella, ami kis átírással jó lehet egy fantasztikus novellapályázatra, meg egy romantikus novellapályázatra is. Ám az elsőnél akkor az illető a világépítést emeli ki, a másodiknál pedig a romantikát fejleszti tovább.
Persze egy regény átírása ennél bonyolultabb, de a profi író meg tudja azt csinálni, hogy ugyanazt a történetötletet különböző módokon írja meg attól függően, hogy melyik kiadóhoz vinné.
Láttam is erre példákat, hogy a szerző teljesen más profilú kiadóknál nyert pályázatokat. Sőt, léteznek olyan tapasztalt írók, akik regényeket publikálnak más-más profilú kiadóknál.
Kimondottan egy kiadónak írod a regényed, és mégsem választanak ki?
Előfordul, hogy a szerző már előre tudja, hogy xy helyre küldi majd el a történetét, próbálja az ő (feltételezett) ízlésvilágukra szabni a kéziratot, és mégse őt választják ki. Ennek két oka lehet:
1. a kiadó ízlésvilága valójában távol áll az írótól, nem érzi magáénak, idegen tőle, és ez érződik a szövegén is. Például egy felnőtteknek író szerző lát egy ifjúsági pályázatot, és úgy ír rá, hogy ő amúgy nem olvas ifjúsági történeteket. Vagy ír egy romantikus történetet úgy, hogy ő nem szokta a kiadó romantikus könyveit olvasni, és annyira nem is szereti ezt a műfajt.
De ugyanez történhet akkor, ha zsáneríró nevez szépirodalmi pályázatra.
Ismertetőjegyeket meg paneleket le tud másolni a zsánerből, de ha hiányzik a személyes rajongás meg érdeklődés, ezek a történetek akkor sem fognak működni, ha első pillantásra tökéletesen a kiadó profiljába vágnak.
2. a szerző tudja, mit kér a kiadó, de nem érti, miért – vagyis nem látja át a kiadó szempontjait, amelyek valójában a leendő olvasók szempontjai.
Például valaki megír egy ifjúsági fantasyt, a történetet ügyesen felépítette, a világépítés érdekes, viszont visszaadják azzal, hogy az érzelmi ív nem működik. Lehet, hogy az egy jól összerakott regény, de érteni kell, hogy az olvasóknak miért nyom többet a latba az érzelmi hatás, mint a csavaros történet vagy a világépítés.
Ahogy említettem, mindenki pályázhat bármilyen írással bárhová, de gyakran előfordul, hogy az író olyan kiadóhoz pályázik, amelynek vagy nem ismeri egyáltalán a profilját, vagy maga is tudja, hogy az ő írása nagyon távol áll a profiljától, és amikor nem választják ki, meglepődik.
Valószínűleg a kiadónak eleve van egy elképzelése arról, hogy milyen regény illik az ő kínálatába, milyen novella illik az antológiába, amit terveznek. A pályázó pedig írhatott akármilyen zseniális novellát, ha egyszerűen nem illik a koncepcióba. Ez pedig nem azt jelenti, hogy a válogatók dilettánsok és nincs ízlésük, és azt se jelenti, hogy a szerző tehetségtelen, egyszerűen azt jelenti, hogy a szöveg nem illett bele a koncepcióba.
(Egyébként olvasóként is támogatom, hogy egy antológiának legyen szilárd koncepciója, mert túl sokszor találkoztam azzal, hogy a kiadók olyan írásokat válogatnak be, amelyek abszolút nem illenek a többi közé, csak azért, mert az írójuk „nagy név”. Főleg, ha a „nagy név” a fiók mélyéről kotor elő egy történetet, amely még a témához se passzol igazán.)
Miért fontos, hogy íróként tudj kapcsolódni az adott irodalmi pályázat témájához
Egy szerző akkor tud több különböző pályázaton sikeresen szerepelni, ha megtalálja az adott témában azt, ami őt érdekli, amihez tud alkotóként kapcsolódni. Másrészt érti, hogy a kiadó olvasórétege mit keres majd az ő történetében, és képes is az ő szempontjaikkal azonosulni.
Viszont ha csak egy pályázat miatt írsz olyan zsánerben, korcsoportban, műfajban, amelyben nem vagy otthon, az látszani fog a kéziratodon.
Ezzel együtt gyakorlás céljából nem rossz ötlet olyan pályázatokkal is megpróbálkozni, amelyek elsőre kicsit távolabb állnak az eddigi munkáidtól. Motivációt adnak, hogy kilépj a komfortzónádból, és kreatív kihívásként is értékelheted őket.
Az irodalmi pályázatok szűrési szempontjai
Bizonyos pályázatokra nagyon sokan jelentkeznek, akár több százan is, és ilyen esetben biztos sokan azt gondolják, ha 2-300 jelentkező van, akkor csak pár százalék esélyük lehet arra, hogy az ő művüket választják ki.
Valójában az esélyek általában ennél sokkal jobbak.
Milyen válogatási szakaszokon kell átjutnia egy regénynek vagy novellának
A lemorzsolódás szakaszai:
– rosszul pályázók (határidőn túl, rossz címre, rossz formátum stb.);
– nem felel meg a formai követelményeknek (pl. a megadott leütésszámnak);
– nem felel meg a pályázatkiírásnak (pl. a témának, zsánernek vagy korcsoportnak, amit kértek);
– nem felel meg az alapvető stilisztikai követelményeknek (az első pár oldal is már döcögős, nehezen olvasható);
– nem felel meg a történettel szemben támasztott követelményeknek (pl. lapos kezdés, klisék, gyenge írói ígéret, zsánerhez kapcsolódó alaphibák, pl. anakronizmus történelmi regényben);
– saját olvasóközönség és zsáner/korcsoport ismeretének hiánya (ilyen hiba lehet, hogy ifjúsági regényt valaki lapos leírással vagy világismertetéssel indít, vagy new adult regény stílusa modoros);
– lényeges, szerkesztéssel nem javítható történetvezetési vagy egyéb probléma.
Ha egy pályázó ezeket az akadályokat sikerrel vette, akkor jut be abba a körbe, ahonnan kiválasztják a bírálók, hogy kit is jelentetnek meg. (Bár emlegettem a kiadói profilt, az a legeslegutolsó rosta, és a kéziratok 95%-a nem amiatt fog kiesni.)
Amikor halljuk, hogy 200 pályázó közül csak 5-10 novellát választottak ki, vagy csak 1-2 regényt, akkor mindenki arra gondol, hogy ezek nem túl jó esélyek. Ám a valóságban nem ez a 200 pályázó verseng egymással, hanem mondjuk az a 30-40, aki a formai, stilisztikai, tartalmi és pályázati követelményeknek is nagyrészt megfelelt.
Tehát aki körültekintően pályázik, és gyakorlottabb író, annak pár százaléknál sokkal jobb esélyei lesznek.
Persze ezt könnyű mondani, de alapkritériumnak számít a jó stílus, jó történet, a zsáner és korcsoport ismerete. Ám hogy melyik milyen súllyal esik latba, azt kiadója válogatja. Például egy szórakoztató kiadónak a sodró, gördülékeny, letisztult stílus már elég. Másik kiadó egyedi stílust vár, cserébe megengedőbb a történettel – a szórakoztató kiadónak pedig a történetvezetéssel kapcsolatban magasabbak az elvárásai.
Ha egy szépirodalmi pályázatra nevezel, ott lehet, hogy nem várnak el komoly zsánerismeretet, de egy fantasztikus pályázatnál ez rendszerint alap. Ha megnézed utóbbiak értékeléseit, visszatérő panasz, hogy a kiesett írásoknál látszott, hogy a szerző nem olvas eleget a zsánerben, elcsépeltek az ötletei.
Megint ahhoz kanyarodunk vissza, hogy nagyban tudod azzal az esélyeidet növelni, ha tisztában vagy vele, kihez is pályázol. Például ha tudod, hogy egy komoly fantasztikus kiadónak fogsz beküldeni novellát, akkor érdemes olyan történetet választani, amiben van egy eredeti fantasy ötlet.
Ha egy szórakoztató kiadónak küldesz ifjúsági fantasyt, akkor érdemesebb a lendületes stílusra, történetvezetésre és az érzelmi hatásra koncentrálni (mivel a célközönségnek is ez fontos).
Ha valamilyen kisebb irodalmi folyóirat ír ki pályázatot, ők általában a kellemes stílust nézik, és szeretik, ha van a történetben csavar, csattanó. Némelyik pályázatnál a történet tartalma számít. Lehet, hogy a zsűri azt díjazza, ha a történet szívhez szóló, vagy egy fontos társadalmi problémára világít rá.
Mikor érdemes szerkesztői segítséget kérned egy irodalmi pályázathoz
Olyan reményekkel nem érdemes szerkesztőhöz fordulni, hogy ő majd olyan tanácsokat ad, amelyekkel biztosan megnyered a pályázatot. Viszont ha ígéretes a kéziratod, és a kiadót érdekelné a történet, egy tapasztalt szerkesztővel tudjátok csiszolni azokat problémákat vagy hiányosságokat, amelyeken múlhat az, hogy kiválasztják-e a regényed.
Azt nem javaslom, hogy pályázás előtt szerkesztesd a kéziratod, egyrészt, mert ha bejutsz egy kiadóhoz, úgyis megszerkesztik (remélhetőleg). Másrészt így a kiadó sem kap valós képet az írói képességeidről.
Viszont érdemes lehet egy tapasztalt szakembertől regényfejlesztést kérni, aminek során a szerkesztő nemcsak azt tudja megmondani, mi nem működik a kéziratban, hanem pontosan elmagyarázza azt is, miért nem működik, és hogyan tudod javítani.
Ha valaki tőlem kér segítséget, eleve tekintetbe veszem a pályázatkiíró szempontjait is, kikérdezem az írót arról, hogy szerinte ki a regénye fő célközönsége, és milyen kiadóhoz szeretné beadni. Ugyanis más tanácsokat adok, ha a fantasy regényével egy inkább romantikus vagy karakterközpontú fantasy regényeket kereső kiadóhoz menne, vagy egy olyan fantasztikus kiadóhoz, ahol az ötlet és a világépítés lesz a fő szempont.
Szerkesztőként én is folyamatosan figyelem, hogyan változik a piac, a különböző kiadók milyen új kötetekkel jönnek ki, ugyanis ha valaki nem ismeri a hazai kiadók profilját és választékát, valamint a történet célközönségét, nem fog tudni pontos átírási javaslatokat adni a szerzőnek.
Olykor a pályázat szervezői is azt tanácsolják, hogy ha az író valakitől segítséget kér, nézzen utána a szakterületének és az általa gondozott regényeknek, mert előfordul, hogy a javítások után rosszabb lett a regény, mert a szerkesztő nem igazán ismerte a kézirat zsánerét és az olvasóréteg elvárásait.
Mikor áll készen a kéziratod a pályázásra, kiadásra
Valószínűleg a többségnek nem mondok újat azzal, hogy ha befejeztél egy kéziratot, az a minimum, hogy pihenteted pár hétig (inkább hónapig), átolvasod, csiszolod a történetet, lehetőleg elolvastatod pár emberrel (nem csak olyanokkal, akik mindössze annyit mondanak, hogy „jó volt”), újra javítod, és pályázás előtt átnézed a helyesírást is.
Ám aki gyakorlottabb író, annak nem feltétlenül az a problémája, hogy nem javítja kellőképpen a kéziratot leadás előtt, hanem az, hogy le se adja.
Oktatóként is sok olyan íróval dolgoztam együtt, akik képzettek, tehetségesek, ráadásul már volt egy szinte teljesen kész, ígéretes kéziratuk, viszont érezték, hogy hiányzik belőle valami, így évekig csiszolgatták, átírták, bétáztatták, írókurzusokra jártak, hátha rájönnek, mi a gond vele.
Persze az írástechnikai képzések, a bétáztatás, a történet csiszolgatása valóban elengedhetetlen, de egy ponton túl már nem segít az elakadásban és a történet javításában.
Ha sokadszorra írod át a történetet, már nem fejleszted, hanem újabb és újabb verziókat készítesz belőle.
Ilyen esetben például hasznos lehet, ha megnézeted egy szerkesztővel a regényt, ahelyett, hogy évekig foltozgatod.
Amikor az Aranymosás Irodalmi Válogató megszűnt, több író mesélte, hogy évekig erre a pályázatra csiszolta a regényét, de utólag bánja, hogy nem adta be akkor, amikor még lehetőség volt rá.
Egy kéziratot bármikor elő lehet húzni a fiókból, és bármikor lehet pályázni vele, de miközben évekig javítgatsz egy regényt, lehet, hogy megszűnik a pályázat, ahová beadnád, megszűnik a kiválasztott kiadó, vagy csak nem fogad többé magyar kéziratokat, megváltozik a gazdasági helyzet, és a kiadók kevésbé akarnak új szerzőkkel kockáztatni. Az sem ritka, hogy amikor megírtad, az ötletedre még volt kereslet (pl. disztópiát írtál, amikor lett volna rá érdeklődés), de eltelik pár év, és népszerűtlenné válik a zsánered.
Ha van egy olyan történetötleted, ami közel áll hozzád, és amit valószínűleg kedvelnének az olvasók, érdemes megragadni a lehetőségeket. Fontos, hogy egy megmérettetés előtt csiszold és nézd át a kéziratodat, de ne félj pályázni, mert anélkül sosem adod meg az esélyt a történetednek, hogy eljusson az olvasókhoz.
