Néhány éve még a kezdő írók körében elterjedt volt a nézet, hogy azért nem érdemes hagyományos kiadóhoz vinni egy kéziratot, mert ott teljesen átíratják, beletörik egy sablonba. Néha még azt is hozzátették, hogy a magánkiadás azért jobb, mert ott meghagyják a szöveget olyannak, ahogy a szerző eredetileg megírta.
Ilyen véleményekkel ma már ritkábban lehet találkozni, kevesen gondolják előnynek, ha egy magánkiadó nem javítja, illetve csak nagyon felületesen a kéziratot.
Az viszont változatlanul dilemma lehet, hogy ha szerkesztő elé kerül egy kéziratod, az összes javaslatát el kell-e fogadnod.
Illetve honnan tudod, hogy a szerkesztő csak a személyes véleményét mondja el, és az nem feltétlenül válik a szöveg hasznára, vagy egy írástechnikai alapelvre utal, amit fontos tekintetbe venni?
Nem biztos, hogy egy szerkesztőnek csak jó javaslatai vannak, és akármi történik, a szerzőnek mindig meg kell fogadni, amit mond. Viszont az önbecsapás, ha a szerző jogos technikai tanácsokat kapott, és ebből azt a konklúziót vonja le, hogy egy sablonba akarják beleerőltetni. Főleg egy kezdő író esetében azért valószínűbb, hogy a szöveggel valóban vannak technikai gondok, mint hogy tökéletes, csak a sablont meg a szabályokat kérik rajta számon indokolatlanul.
Ebben a cikkben összeszedtem pár szempontot, ami segít eldönteni, vajon olyan tanácsokat kaptál, amelyeket tényleg fontos lenne megfogadni, vagy a szerkesztő, béta tippelget, és ő se tudja pontosan, mitől lenne jobb a kéziratod.
Milyen alapon adhat egy szerkesztő tanácsot:
1. írástechnikai irányelvek,
2. olvasóréteg, korcsoport, zsánerelvárás,
3. egyéni preferencia.
1. Az írástechnikai alapelvek szempontjából objektív meg lehet mondani, hogy egy szöveg jól vagy rosszul van megírva. Ha a szerkesztő megjegyzi, hogy rossz az információadagolás, a narráció, kevés a leírás, nem hiteles a karakterábrázolás, akkor nem sablonba akarja beleerőltetni a szöveget, hanem jelzi, hogy valamilyen technikai szempontból nem működik.
Előfordul, hogy a kezdő író nem érti a visszajelzést, vagy érti, de nem tudja ennek megfelelően kijavítani a történetet. Ez az írói fejlődés normális része, hogy érzékeljük a problémát, de nem tudjuk még megoldani. Emiatt nem szabad elkeseredni, ezek fejleszthető dolgok. Viszont az nem segít a szövegen, hogy az ember bebeszéli magának, hogy nem kell foglalkozni a kritikával, mivel csak a kiadó vagy szerkesztő szűklátókörű.
2. A kérdés bonyolódik az olvasórétegekkel, mert ugyan vannak írástechnikai elvek, amiket általánosan használunk, de hogy egyes technikákat hogyan alkalmaz író, az eltérhet korcsoportonként, zsánerenként, szövegenként.
Például ahogy az író a narrációs távolságokat használja, az egyik zsánerben rendben van, a másikban nem. Vagy egy bizonyos típusú történetnél jó, másiknál nem.
Ezek szubjektív elvárásoknak tűnhetnek írói szemmel, de ha a szerkesztő érti a dolgát, akkor képes különböző olvasórétegek elvárásai szerint szerkeszteni a szövegeket. (Ám mivel ez nincs benne a köztudatban, sokan csak egy olvasórétegre tudnak szerkeszteni.)
Amit írói szempontból érdemes tudni, hogy minden szerkesztő olvasórétegre szerkeszt, mivel nincs olyan metacélközönség, ami egybefoglalja az összeset. Ez sem jelenti azt, hogy valamilyen sablonba akarnák beleerőltetni a szövegeket.
Viszont lehet, hogy a szerző nem azt az olvasóréteget célozná, mint a kiadó, és ilyenkor egyik fél sem téved, csak mások az elképzeléseik. Olykor tényleg az a jó döntés az író részéről, ha egy másik kiadóhoz viszi a kéziratát, ha nincs meg az összhang.
3. Kevésbé gyakorlott szerkesztőknél előfordulhat, hogy félreértenek vagy mereven alkalmaznak szabályokat, vagy személyes preferenciát állítanak be szabálynak. Ha az író azt veszi észre, hogy valaki ilyen szellemben ad neki visszajelzést, akkor jogosan gyanakodhat, hogy félreviszik a regényét.
Később még bővebben is írok erről, de általában egy szerkesztő akkor kezd el a személyes véleménye alapján értékelni regényeket, ha nincs elég információja ahhoz, hogy az első két szempont alapján, tehát technikailag elemezzen egy művet.
Akkor is adhat téves tanácsokat, ha ismeri az írástechnikai szabályokat, de nem teljesen érti a céljukat, így nem tud lazítani vagy módosítani rajtuk az adott szövegnek megfelelően.
Miért van az, hogy egyik kiadónál többet javítanának a kéziratodon, máshol keveset
Felmerülhet a kérdés, ha vannak objektív szempontok azzal kapcsolatban, hogy kézirat jó-e, miért fordulhat elő, hogy egyik kiadónál alig javítanak bele, másiknál viszont hetekig dolgoztok rajta,
1. Olyan kiadóhoz vitted a regényt, ahol a profilba illik?
Elképzelhető, hogy épp profilba illik náluk a regényed, és olyan jónak találják, hogy nem nagyon kérnek benne átírást. De az is elképzelhető, hogy nem illik a profilba, nincs sok tapasztalatuk a zsánerrel, és nem biztosak benne, mit kéne benne tartalmilag szerkeszteni.
Ha debütáló író vagy, és sok javítást kérnek, de érzed, hogy ezek a történet javát szolgálják, akkor az valószínűleg egy gondosabb kiadó, ahol számít a szerkesztés.
2. Milyen gyakran ad ki a kiadó magyar szerzőktől?
Aki foglalkozik írástechnikával, alapvetésnek gondolja azt, hogy egy fordított szöveg szerkesztése egész máshogy történik, és más szakértelmet igényel, mint egy magyar író szövegének szerkesztése. De ezt sokan nem tudják, még néha a kiadók sem.
Az egyik legismertebb hagyományos kiadónál egy olyan szerkesztőt bíztak meg egy magyar regény javításával, aki addig csak külföldi regényeken dolgozott. Nem hanyagságból, a kiadó azt hitte, hogy jó munkát fog végezni, mert a fordított kéziratokon is jó munkát végzett. A magyar szerző viszont nem értette, miért nem kap egyetlen átírási javaslatot sem tőle. Ha valahol arányaiban több magyar szerzőt jelentetnek meg, ott talán ennek kisebb az esélye.
3. Mennyi időt adnak a szerkesztésre, hogyan alkalmazzák a szerkesztőt?
Ha a kiadó azt szeretné, hogy 2 héten belül legyen kész a szerkesztés, abba nem fér bele csak a stilisztikai csiszolás.
Az is sokszor előfordul, hogy tulajdonképpen csak a stilisztikai csiszolást fizeti a kiadó a szerkesztőnek. Lehet, hogy a tartalommal kapcsolatban is lennének javaslatai, ám ha (közel) ugyanannyi ívdíjat kap, mint egy külföldi regény stilisztikai szerkesztésére, akkor nem fog kétszer annyit dolgozni a magyar kéziratokon.
Az előbbi pontok inkább a hagyományos kiadókra vonatkoznak, ezután kitérek arra is, hogy egyáltalán hogyan alakult ki az a nézet, hogy ha magánkiadóhoz viszed a regényed, ott kevesebb javítás történik.
Ehhez hozzá kell tenni, hogy a magánkiadók szolgáltatásai is sokban különböznek, és ha nem vagy biztos abban, milyen szerkesztést kapnál, nézd meg az árakat. Némelyik magánkiadó alacsonyan tartja a kiadási költségeket, de ha van mondjuk egy 400.000 leütéses regényed, és a szerkesztés költsége 200.000 Ft alatt lenne, ott nem valószínű, hogy teljes szerkesztést kapsz. Sok helyen ennyiért is csak a stilisztikai szerkesztést csinálják meg.
A hagyományos és a magánkiadás között elmosódó határok
Évekkel ezelőtt a magánkiadás egyet jelentett a gyengébb minőségű könyvekkel, viszont ma azt látjuk, hogy nagyon igényes könyvek is jelennek meg szerzői kiadásban. Ha kíváncsi vagy a szerzői és magánkiadás különbségére, ebben a cikkben bővebben írok róla.
A hagyományos kiadóknak az céljuk, hogy eladják a könyvet az olvasóknak, a magánkiadóknak meg az, hogy az íróknak eladjanak egy szolgáltatást. A hagyományos kiadóknak létfontosságú, hogy jól fogyjon egy kiadvány, a magánkiadónak nem, hisz neki abból van bevétele, hogy a szerző fizetett a megjelenésért.
Így a magánkiadó mindent ráhagyhat az íróra, azt is, ha nem jó borítót választ, ha félrevezető a marketingje, ha nem javítja a szöveget. Ha a szerző elégedett, akkor nem fognak vele vitatkozni, hisz a kiadónak nem tragédia, ha csak 1-2 példány fogy a könyvéből.
A korábbi években lehetett látni, hogy ez nem vezet jóra. Ha egy magánkiadós szerzőnek komoly piacismerete volt, és ki tudta választani a regényének a megfelelő borítót, eleve tudta, milyen célcsoportnak ír, lehetett sikeres. Viszont az esetek legnagyobb részében az olvasók távolról felismerték a magánkiadós könyveket, és kerülték őket, mert nem hatottak minőséginek.
A helyzet akkor kezdett változni, amikor terjedni kezdtek a hibrid kiadók, akiknél a szerző fizethetett a megjelenésért, de olyan elvek szerint működtek, mint egy hagyományos kiadó. Egyrészt nekik is van saját célközönségük, és válogatnak a kéziratok között, nem jelentetnek meg bármit akkor sem, ha szerző fizet érte. Másrészt nem hagynak rá mindent, nem kérhet a szerző akármilyen borítót, amilyet csak akar, a szerkesztésnél nem dönthet úgy, hogy nem javít semmit. Az egyik ismertebb hibrid kiadónál publikáló író mesélte, hogy neki az első könyvénél megmondta a szerkesztő, hogy a kézirat még nem éri el a kiadható szintet, és csak akkor tudják megjelentetni, ha javítja.
Ami még jelentős változást hozott, elkezdett itthon terjedni a szerzői kiadás, ahol nem a magánkiadó csapata végez el mindent a regény körül, hanem ők mondjuk csak a terjesztést és a nyomdát intézik (vagy azt sem), de a szerző választja ki, hogy milyen grafikussal, milyen szerkesztővel, korrektorral, tördelővel stb. akar együttdolgozni.
A legtöbb esetben pedig ma már olyan szakembereket választanak, akik hagyományos kiadóknak (is) dolgoztak. Vagyis képesek zsánerekben és olvasói rétegekben gondolkozni, és eszerint tervezik a borítót vagy javítják a szöveget. Ők nem azzal a mentalitással dolgoznak, hogy a szolgáltatást kell eladni a szerzőnek, hanem hogy a könyvet kell majd eladni az olvasóknak.
Mára a magánkiadók között is van olyan, aki igyekszik jó szolgálatást nyújtani, és a szerkesztést, tördelést, borítótervezést is magasabb színvonalon elvégezni.
Milyen esetekben nem kell megfogadnod íróként a szerkesztő tanácsát
Egy korábbi szerkesztésről szóló cikkemben épp azért emeltem ki azt, hogy ha szerzői kiadásban gondolkozol, és te választod ki a szerkesztőt, járj utána, mi a szakterülete, milyen regényeket szerkesztett korábban.
Többször hallottam arra példát, hogy akár egyénileg írók, akár kiadók felfogadtak egy elismert szépirodalmi szerkesztőt fantasyhez vagy romantikus regényhez, és látványosan nem tudott vele mit kezdeni. Kicsit a stilisztikát javította, de a tartalmi részhez nem volt semmi javaslata. Ez pedig még a jobbik eset, mert így legalább nem vezette félre a szerzőt rossz tanácsokkal.
Ezért emelem ki én is külön a szerkesztési szolgáltatásaimnál, hogy milyen zsánerekkel van tapasztalatom, mert olyan regényt nem fogok elvállalni, ami egy általam kevésbé ismert zsánerbe tartozik.
Ahogy előbb említettem, a hagyományos kiadót keresel, akkor is fontos megnézned, milyen a profiljuk, milyen jellegű könyveket adtak ki eddig.
Egy szerző pályázott egy kisebb hagyományos kiadóhoz, és megjelentették a gyerekkönyvét. A borító sem tűnt rossznak, a marketingkampány sem, úgy gondoltam, egész jó munkát végeztek a kötettel. Csak később döbbentem rá, hogy ez nem gyerekkönyv, hanem ifjúsági, aminek inkább a 13 év fölöttiek lennének a célközönsége. Így nézve a kiadó egy olyan marketinget és egy olyan borítót adott a regényhez, amivel nem fogják tudni eladni az idősebb kamaszoknak. Hiába igyekezett a kiadó, ha nincs tapasztalatuk az ifjúsági (YA) regényekkel.
Ezért fontos, hogy íróként legyen elképzelésed, hogy milyen zsánerbe tartozik a regényed, milyen korosztály a célközönsége, a célközönségednek mik az elvárásai, milyen jellegű történetekhez vonzódnak.
Éveken keresztül vezettem young adult, new adult és különböző felnőtt írókurzusokat, és az egyik legfontosabb téma az volt, hogy a szerző mi alapján tudja eldönteni, hogy ő middle grade vagy young adult, young adult vagy new adult/felnőtt korcsoportnak ír-e. A Regényfejlesztés szolgáltatásaimnál is alapvető, hogy megbeszélem a szerzővel, hogy a zsánerén belül ő milyen célközönségnek ír.
Nem csak azért éri meg akár hagyományos kiadóknál való kopogtatás előtt segítséget kérni egy szerkesztőtől, aki ismeri a könyvpiacot, hogy a regényt fejlessze, hanem azért is, hogy tippeket adjon azzal kapcsolatban, a történeted mely kiadóknál lenne a legjobb helyen.
Ha bizonytalan vagy a történeteid célközönségét illetően, tényleg csak olyan kiadót, szerkesztőt, grafikust stb. keress fel, aki a zsáneredhez, korcsoportodhoz ért.
A szerző és a szerkesztő kommunikációja
Egyszerűen megfogalmazva, ha a szerkesztő érti a történetedet, a zsáneredet, olvasórétegedet, akkor rábízhatod magad. Így sem kell minden javaslatát kötelezően megfogadni, de legalább beszéljétek át, hogy a szerinte miért lenne fontos az a javítás a történet szempontjából, szerinted meg miért nem.
Ha viszont nem azért nem szeretnéd javítani a szöveget, mert érzelmileg kötődsz hozzá, és nem akarsz rajta nagyobb változtatásokat tenni, hanem úgy gondol, amit a szerkesztő tanácsol, az az olvasói élmény szempontjából gyengítené a történetet, akkor ne hallgass rá. Előfordult, hogy szerkesztő romantikus regényből kihúzatta a testérzeteket, vagy ifjúsági fantasynél azt javasolta, hogy a szerző írja át mindentudó nézőpontba. Ezek egyértelműen rossz tanácsok.
Akkor hatékony a szerkesztővel való közös munka, ha te elbizonytalanodsz egy javítással kapcsolatban, ő képes kifejteni, az a módosítás miként teszi jobbá a szöveget. Valamint íróként te is hajlandó vagy átgondolni a szerkesztő szempontjait, és nem érzelmi alapon döntöd el, mit változtatsz a kéziraton.
